AMI-15 Vitorlás Kishajó

A magyar vitorláshajó

2012.02.13.A hajó 2011. augusztusi megvásárlása utáni hosszúra nyúlt nyár sok időt adott az ismerkedésre. Próbáltuk kitapasztalni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik, és a látható jeleken kívül, miben más, mint az előző hajó. Mint már említettem, Ottó bával az előző tulajdonosával futottunk ki először a vízre, hogy megtanuljuk, vagy legalább is próbáljuk megjegyezni mit miért, és hogyan kell csinálni. Jó gazdához méltó módon, megmutatta a kikötőt, szociális helységeket, éttermet. Bemutatott minket a sporttársaknak, elmondta a helyi szokásokat, szabályokat. Ezután indultunk neki a vitorlázásnak. A hajó dolgain kívül, elmondta a kikötő sajátosságait, mire hol, mit kell figyelni. A rekkenő hőségre, és a gyenge szélre való tekintettel, elég rövidre sikerült a tesztjárat. De lehet, hogy csak nekem tűnt úgy a nagy izgatottságomban, örömömben, amit a Balaton varázsa, és az új hajó szépsége generált bennem. Ez volt az első vitorlázásom a Balatonon harmincnyolc éves koromra. Gyerekkoromban a SZOT üdülések során, később fiatalkori látogatásaim alkalmakor nem jutottam fel vitorlás fedélzetére. A hajózás élvezet kimerült a vízibuszok, és kompok adta lehetőségekkel. Felnőtt fejel a kocsiból kinézve a nagy tóra, mindig irigyeltem a ragyogó napsütésben vitorlázó embereket. Eddig csak a Velencei-tó vizét szeltem, így egész más élmény. Más a széljárás, más a víz, és hatalmas a tér. Második alkalom, egyedül az első, nem sokáig váratott magára. Vitorlázás közben, mélyen tanulmányoztam a hajót, és kezdett körvonalazódni bennem, milyen változtatásokat fogok eszközölni. Ezek főként apróbb esztétikai változtatások, és kényelmi szempontból „fontos” módosítások lesznek. A szezonból hátralévő, rövid időt hajózással töltöttük. A körvonalazódott teendőket, tavaszra ütemeztem be.

 

 

 

 

 

2012.02.13.Az ünnepek elmúltával, egyre jobban várom a tavaszt. A hajó vízre tételét, és az új szezon kezdetét. Gondolom, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül… Január végére megérkezett az igazi tél, a hideg, és később február elejére a havazás is. Ezt ellensúlyozandó, már elkezdtem foglalkozni a hajóval, (hátha ez elriasztja a telet) igaz még csak itthonról. Neki kezdtem az hajó modernizálásának első lépésének. Ha magamba nézek, és elgondolkozom, akkor rájövök, hogyan változnak szokásaim. Előző hajóm egy sport  jolle volt. ( https://www.youtube.com/watch?v=SxEKsCqhA5g ) Kint állt egy őrzés nélküli csónakkikötőben. Ezáltal minden vitorlázás előtt, kis molnár kocsin kellett kitolni a fél hajót. A kormánylapátot, rudat, boom-ot, vitorlákat. Nekikezdem a felszerelésnek, és motor nélkül indultam el a kikötőből. Mivel már elég rutint szereztem benne, alig tíz perc alatt hajózásra kész állapotba hoztam járművet, és indultam is. Ezek után a jelenlegi hajómon szinte semmi tennivalóm nincs, minden a hajón van, mégis a modernizáláson járatom az agyam. Lehet, hogy ezt a Balaton okozza? Vagy csak simán mindíg jobbat szeretne az ember? „A lusta ember viszi előre a világot”. Ha nem lennének lusta emberek, akkor még mindig a kőbaltánál járnánk. Kis kitérő után vissza a gondolatmenethez. Csatlakoztam a világhálóhoz, és vitorla, és ponyvakészítő után néztem. Bekértem néhány árajánlatot, és válogatni kezdtem. Voltak számomra negatív tapasztalatok is, de mivel a negatív reklám is reklám, ezért azokat nem írnám le, és megbántani sem akarok senkit. 

 

 

2012.02.20.A nagy téli kínlódásom közepette, végigvillant az agyamon, hogy átvizsgáljam a hajóm génuáját! A hajó megvétele után csak belekukkantottam a tároló zsákjába, konstatálva, hogy megvan. Ezután valamilyen úton módón, hazakerült. Milyen indíttatásból, azt nem tudnám megmondani. Ezt kihasználva, a nagy olvadást figyelembe véve, a nappaliban hajtogattam szét. Nagyon jó érzés volt, végre valami hajózáshoz tartozó dolgot művelni, a televízió vitorlázás című műsorának nézésén kívül. Korábbi átnézése nem tudom miért maradt el, lehet, hogy hanyag voltam. Az előző tulaj elmondásában bízva, nem kutakodtam, hitetlenkedtem, így a zsákjában pihent tovább. Ottó-bá nem állított valótlant, mikor megnyugtatva mondta, hogy jó állapotú. Megint csak ismételni tudom magam Ottó bácsival kapcsolatban, nagyon kedves, becsületes, lelkiismeretes, gondos ember. Szóval a zsákból kivéve, egy nyugdíjba vonult versenyvitorlát találtam. Hitelesítő pecséttel ellátva, széljelzőkkel. Anyaga tökéletes, nincs elfáradva. A varrásokon a cérna nincs rojtosodva, még a shotnál sem. Megelégedettséggel eltelve nézegettem vagy fél órát a kiterített vitorlát. Lélekben már vízen voltam… Ilyen kis apró élmények segítenek áttelelni.

 

 

 

2012.02.28.A tél utolsó előtti napja, a havazás miatt nyugalmasnak indult. Reggeli villanypostaláda ellenőrzés közben érkezett egy e-mail, ami felbolydította a napomat. Meg van az új Grósz!  A mester beadta a kikötőbe a gondnoknak, pontban, a határidőben.Elvégre a  vitorlázás az úriemberek sportja . :-)Mivel a havazás nem akart alább hagyni, gondoltam holnaptól jön a felmelegedés, és majd valamikor lemegyek. A leszerelhető fa alkatrészeket is fel kell hoznom, majd akkor megnézem. Hóesésben bujkálni a vizes ponyva alatt… Nem, majd később! Hát ez az elhatározás nem volt kitartó, mert délután összekaptam pár szerszámot,(mivel nem voltam biztos benne, hogy a hajóban lesz megfelelő) kocsiba vágtam magam, és lementem a hajóhoz. Meglepődve láttam, hogy ez az ötlet tetszik a páromnak is, és velem tartott. Leérve nekiálltam kifűzni a ponyvarögzítő köteleit, hogy fel tudjam hajtani. Ezért a kis munkáért nem szedem le az egészet. Kellemesen csalódtam a ponyva időjárás állóságában, amit nem néztem ki belőle. Pár szezont már lehúzott, és óvta a hajót, így elég leharcoltnak néz ki. De öreg ponyva nem vén ponyva! Semmi beázás, nulla nedvesség. A jó meglepetések tovább folytatódtak az említett fa részek levételekor. Az összes csavar úgy jött ki, mintha tegnap csavarták volna be! Meg is voltam gyorsan. Csak a fejéről kellett lepattintani a lakk, és lazúr réteget. Pár kisebb léc fent maradt, mint például a tároló széle, mert szegecselve van, és fúrógépet nem vittem magammal. Egyszóval sikerrel jártam, és a holnapi jó időben már csiszolgathatok is! Ezek után magamhoz vettem a vitorlát, mondván ezt is a lakásban kell megnéznem, és haza indultam. Hazaérve, az első dolgom volt a várva várt vitorla megnézése. Kivettem szép kék zsákjából, és a földre raktam. Látható volt azon része, amire kíváncsi voltam. Nem utolsó sorban én tuti nem tudom ilyen profin újra hajtogatni. :-) Tökéletesen sikerült az a logó is, melyet egyetlen gyári rajzon szerepel. Említettem már, hogy némi korhűséget is szeretnék vinni a hajó modernizálásába, ezért rakattam fel rá. Szerintem nagyon jó lett. A lenti fotókon látható. Mindenki döntse el maga. Egy elég rossz minőségű,” alacsony felbontású” rajzról nagyon jó szépen sikerült a másolat!

 

 

 

2012.02.29.Jól döntöttem tegnap, mikor lerohantam a hajóhoz! Ma remek tavaszi idő volt, leszámítva a viharos szelet. Így nekiálltam a fa részek felújításának. A ház déli falához telepe fogtam hozzá a munkához. A párom által favorizált valamelyik átalakítós-építkezős műsorban említették, hogy a régi festék eltávolítása hőlégfúvóval a legegyszerűbb. Ezt a nézetet osztottam én is, hát gondoltam itt az alkalom a módszer kipróbálására. Eddig megúsztam az efféle munkát, ezért a kellő szerszámom sem volt. Egy kedves ismerősöm kölcsönadta a sajátját. Neki minden féle hi-tech gépei vannak, kell a munkájához. Simán ment művelet, szépen fel lehetett tolni a spaklival a meglágyult rétegeket. Ezután nagyoló csiszolás következett, ami kis híján meghiúsult, mert a szalagcsiszolót nehezen találtam meg. Mert ugye jó helyre tettem, hogy ha keresném, ott megtaláljam. A csiszoló is jól végezte a munkáját, így a teljes művelet, meg volt három óra alatt, a sörözési szüneteket is beleszámolva. Le kell mosni az ember torkáról az a sok port ugyebár… Kezd gyanús lenni nekem, már biztos jön valami fennakadás, mert nagyon simán megy minden. Könnyebb volt, mint amire számítottam. Holnap folytatódik a csiszolás a finomítással, ahol már kézzel kell csinálnom. Majd a polírozás….

 

 

2012.03.03.A tegnap előtt, a finomcsiszolás után a lazúros kezelés következett. Itt következett be az első fennakadás, amit az előző írásban említettem. A gondom a lazúr színárnyalatával kapcsolatban volt. Az áruházi vásárlásnál nehezen tudtam megegyezni a párommal, a színel kapcsolatban. Én a teak fa árnyalatát, a párom egy kissé világosabb, vörösebb színt favorizálta. Végül is engedett, és az én választásomnak megfelelő színt vásároltuk meg. Az első léc lefestésénél láttam, hogy nem az a szín alakul ki, amit én vártam, hanem az a kissé vörösebb, világosabb, olyan mahagónis árnyalat született. Igazából nem rombolt le a dolog, mert ez is szép, és tetszetős, de a sötétebbet jobban szeretem volna. Ezután kerestem a tűzifa között egy darab fenyőlécet, és lekentem azt is. Hát ezen érvényesült a teak szín! Gondolom a hajón lévő akác színe alapból eltérő a fenyőétől. Így az utóbbira kialakított formula, másként reagál az akácon. De a végeredmény szép lett. Most a páromnak kedvezett a dolog, ha már a lazy bag nem lett hello Kitty-s. Ez vicc volt! Jelenleg a lakkozás menete zajlik, szeretném legalább három rétegben lekenni a dolgokat.

 

 

2012.03.28.

A kora nyárias idő megérkeztével, eljött az idő, hogy a nehezen száradó fa részeket felszereljem a hajóra. A tél végén sikerült beszereznem egy spinnakert is, ezáltal további szerelésekre volt szükség. Az utóbbi hetekben bevásároltam minden szükséges kelléket, amik még hiányoztak a technikai fejlesztéshez. Listát készítettem a szerszámokról, alkatrészekről, és végső fázisként kötőelemeket szereztem be. Egy napot arra szántam, hogy minden szükséges dolgot összekészítsek, nehogy a kikötőben derüljön ki, valaminek a hiánya. Előre bocsájtom, ennek ellenére is volt némi fennakadás, és persze bizonyos fázis elfelejtése. Reggel megérkezés után az első dolgom az árboc ledöntése volt. Bátran nekiugrottam, mivel a „csekély” magasságú árboc miatt nem kell daruzni, de azért némi akrobatikára, és a kikötőben lévő társ segítségére azért szükség volt. Előző hajómon, szintén ilyen méretű volt az árboc, amit már kellő rutinnal állítottunk, és fektettünk a párommal. Én a cockpitben állva engedtem lassan az árbocot, tartva az egyensúly, hogy ne dőljön meg jobbra vagy balra. Közben a párom, a forstagra erősített kötél segítségével lassan engedte lefelé az árbocot. Ezen elmélet alapján csináltuk most is. Egészen addig rendben ment a dolog, amíg az árboc ki nem akadt a talpból. Itt jött a meglepetés, a hirtelen megindult árboc miatt. A tároló kocsin lévő hajon állva nem éreztem magam stabilnak, de meg tudtam tartani. Itt jött jól a társ segítsége, mert a topfény vezetéke nem volt kikötve, ezáltal nem tudtam eltolni az árbocot a hajó orra felé, hogy a deckre tegyem rá. Miután kicsavarta a csatlakozót, már megvalósulhatott a művelet. Törés, egyéb kár nélkül megúsztam. Ez után megint megállapítottam, hogy nincs két egyforma típus. A gond az volt, hogy a másik hajómnál, egy vízszintes csap körül fordult el az árboc, és miután fekvő helyzetbe került, a csapot ki lehetett húzni, és az árboc levehetővé vált. Na, most itt nem így van kialakítva, hanem az árboc alja U alakúra van kiképezve, így bizonyos elfordulás után kiakad. Ezt nem láttam kívülről, így újdonság volt. Úgy éreztem eljött a dokumentálás pillanata, mondván remélem, nem sokat fogom látni az árbocot ledöntve, és nem is ár, ha van fotó mindenről. Szóltam a páromnak legyen, szíves fotózzon egy párat, és itt jött a rádöbbenés, hiába volt a listán a gép bekészítése, az akkuk feltöltése, behelyezése! No card! A memóriakártya otthon maradt a kártyaolvasóban! Ezért most nem is tudok fotókat mellékelni. Ez után a spinnaker csigát rögzítettem volna, ha az első szegecsnél nem mondja fel a szolgálatot a popszegecshúzóm. Irány a bolt, másikat venni, mert senkinek sem volt a zsebében, hogy kölcsön tudtam volna kérni, csak alga gátló, és egyéb festőeszközök. A spinnaker csiga után további csigák következtek. A lazy bag két csigáját még szegecselve rögzítetem, a spi lift csigának már volt kialakítva rögzítés, így azt csak szerelni kellett. A Fock vitorla harisnya felhúzásához terveztem még egy csigát, és kötelet. Aztán isteni szikra gyúlt agyamban! Nem fokozom a kötelek számát, hanem a spi fallkötelével fogom elvégezni a felhúzását! Persze tudom nem új, másnál is biztos így van, nem ezt figyeltem más hajóin. Kiegyenesítettem az elgörbül széljelzőt, ellenőriztem a topfényt, hogy világít e. A kötelek befűzése, és nemi rendezgetése után, utoljára átnéztem mindent, nehogy megint fektetés legyen. Az árboc visszaállítása után, amit már hárman csináltunk, mert ugye nem egyszerű egy ilyen hosszú erőkar végét beilleszteni az talpba, teszteltem a harisnyát.  Jól mutat a hajón, és remélem, védi is a vitorlát. A mérete pont jó lett! A lazyvel van egy kis gond, mert a terelő kötelek nem lettek elég hosszúak. Vagy én tettem magasra a csigáit. A netem-találtam egy táblázatot, amin szerepelnek a felső pont méretei a vitorla nagyságának a függvényében. Mert ha nagyon lentre teszem, nem vezeti meg rendesen a vitorlát.  Szerencsére a cserét már lentről is el tudom végezni. Sor került a test tisztítására is. A ponyva ellenére is elég sok koszt befújt valahogy a szél! Ha vízre kerül a hajó, már nem mosogatom vegyszeres (sampon stb.) vízzel. Miután a fedélzet „ragyogott” a napsütésben, páromra tört a tehetnék vágy, és kedvet kapott a dörzsléc lakkozásához. Pontosabban: „most milyen jól le lehetne kenni” kijelentéssel nézegette a lécet. -Hát, ha úgy gondolod hajrá! És elővettem a csomagtartóból a maradék lakkot! Szereti a szépítés, sok mindenből kiveszi a részét, így bátran nekiállt, és szépen körbekente. Nem is volt gond ezzel, csak annyi, hogy nekem még ki be kellett ugrálnom. Szóval a ló lengéshez hasonlított a rohangálásom, mert ami kéne, az sosem volt kéznél. Nem akartam a friss lakkozást kitenni a mosószernek, ezért utoljára hagytam a kapaszkodók, és az ajtólécek felcsavarozását. Akkus csavarozóval ment gyorsan a munka. Egyik félelmem, hogy le fog merülni az akku, nem következett be. Nap végén már csak a nyári ponyvát tettem fel, havazás már nem lesz, remélem. Mikor leponyváztam, akkor jutott eszembe, hogy a tetőablakot nem zártam be. Nem akartam újból csomagolni, ezért „kulturáltan” egy követtettem rá, félve a nagy széltől, nehogy felcsapja, és egy eső szétáztat mindent. A motor tavaszi karbantartására már nem maradt időm, így ez majd legközelebb kerül teljesítésre.

 

 

2012.04.05.A héten sikerült befejeznem, az előirányzott munkákat. A lazy bag rövidre sikerült köteleit kicseréltem a megfelelő hosszúságúra beállítottam. Az etetőnyílást belemezeltem. Áram híján, kézi munkával, satu nélkül fűrészeltem, reszelgettem. Mert az előző alkalommal, nem készítettem rajzot, hogy otthon jobb technikai feltételek mellett készítsem el. A lényeg az volt, hogy funkcionáljon, a lemez élének a visszahajlítása megfelelő legyen, hogy a csúszkát ne kezdje ki a lemez éle. Az árbocon is így van kialakítva. Miután kész, a finomításokat, itthon fogom elvégezni. A tomboló szélben, nagy nehezen befűztem, behajtogattam a grosz. Szélbe álltam az utánfutóval, nehogy felboruljak, már most a parton… Ezután jött a nagy pillanat, amire egész télen vártam, vízre bocsájtottam a Kori-t!

A mai napon ismét lent voltam. Letisztítottam a külmotort, gyertyát pucoltam, nehogy akkor kelljen, mikor kifelé jönnék a vihar elől. Felkerült a fock, és rá a harisnya. Valamit ügyködtem, mikor valaki rám kiáltott, hogy „-Már csak egy szép spinnaker kéne rá!” Megérkezett a nagy izgalommal vár spinnaker, és a spi baum. Köszönet érte Tóth Tamásnak! Tamás segített kipróbálni, vagyis csak úgy „szárazon felpróbálni. Nagyon szép, és tökéletes a mérete. A spi baum hossza is tökéletes, vagyis megegyezik a „J” mérettel.

 

Ha már méreteknél tartunk, itt megemlíteném, hogy nekiugrottam az AMI-15 előnyszámának (yardstick) a kiderítésének. Mondván versenyezni kéne kezdeni, ha a kékszalagon nem is indulhatok vele, legalább a háziversenyeken rajthoz állnék. Csendes István említette, hogy nagyon jó, de nem találta meg ő sem. Nagy meglepetés nem ért, mert senki sem tudja! Felvettem a kapcsolatot az MVSZ-el, hátha valaki már regisztrált ilyen hajót. Igen! A válasz nem! A regisztráció, és felmérés nem túlságosan nagy összeg lenne, viszont hosszadalmas, és bonyolult, így nem valószínűsítem, hogy belevágnék. Majd, talán ha más típustárs is e téren mozgolódna, akkor közösen talán. Igazából Gábortól csak annyit tudtam meg a rendelkezésre álló adatok, és más típusokkal összehasonlítva, hogy 115, és 130 között bár mi lehet.  El kell mondanom, maximálisan meg vagyok elégedve a „szerv” hozzáállásával. Gábor kedves, gyors hozzáállása hamar rövidre zárta a kutatást. Magánjellegű, elméleti megközelítésű, tehát nem hivatalos számot is megtudtam, ha valaki kíváncsi rá, jelezze a társalgóban.

 

 2013. 05.23

 

Eljött az új, 2013-as szezon is!

 

Az idén nagy változás történt hajóm életében. Megannyi év után elhagyta a Balatont, ahol először került vízre, és mind két előző gazdáját szolgálta.

 

Számomra ez kedvezőbb, mivel tőlem 5 percre áll. Ezáltal a vízen töltött idő jelentősen megnő. A tavalyi évben, eléggé el volt hanyagolva a vitorlázás. Hiába csak 62 km a távolság, de így is elég macerás volt a lejutás.

 

Április végén hoztuk el a hajót, és egyből az új kikötőbe menetünk vele. Pár percet vártunk, és máris vízen volt! Még nem mondtam, hogy melyik kikötő? Több választási lehetőség volt. Az elsődleges, és a leg olcsóbb nem sikerült, mert nem volt már szabad hely. A következő a VVSI, és az YKA maradt. Vonzott a VVSI vadregényes, divatos szóval „retro” környezete. Ott az 1.-es kikötőben szintén nem volt hely, a 2.-es meg már nem tetszik. És az árak sem voltak egy szinten, a szolgáltatással. Végül az YKA mellett döntöttünk. www.yka.hu Nagyon kulturált környezet, modern épületek, és mólók. Van hely, még választani is lehet. Kedves segítőkész üzemeltetők. Egy nonprofit vállalkozás, gyerekek vitorláztatásával foglalkoznak elsődlegesen. A bérleti díjak nagy részét, (ami a rezsi, és egyéb kiadások után marad) a gyerekekre fordítják. Látszik, hogy gondot, és pénzt fordítanak a kikötőre. A negatív dolog egyedül az, hogy kevésbé védet, mint a Fűzfői. Minden irányból szabadon tombolhat a szél. Ott a nádfal körbevette a kikötőt, és a nagyobb viharokban is kényelmes tartózkodás volt a hajókban. Igaz  a Fűzfői kikötő a Balatonon is a legvédettebbek közé tartozott. Lehet, aki egy másik kikötőből jönne fel ide, annak nem is tűnne fel a dolog. Parti áram, vízvétel, ki-be daruzás, Wifi ingyenes, vagyis benne van az árban, ami sokkal kedvezőbb, mint a Balatonon. Most persze jön az, hogy a Balaton az Balaton. Így van, de mindkét tónak meg van a maga szépsége. Vitorlázó szemmel, szintén megosztja a társadalmat. A Balatonon mehetsz órákat egy irányba, vitorlaállítás nélkül. Itt a Velencei-tavon lehet kalandozni a nádasok között, közel vagy a természethez. Ha nagyon erős a szél, egy nádas takarásában lazíthatsz, ha gyenge, akkor kimész egy tisztásra. Nekem mindkét tó tetszik, nem tudok dönteni ezek alapján sem. Nálam a közelség döntött. Igazából, a hajó vásárlásakor is ide választottam hajót, hogy megfeleljen a helyi viszonyoknak. A másfél év Balaton, csak egy kis kitérő volt.

 

Mióta fent van a hajó, egyre több típustársat találok. A kikötőben vagyunk négyen, egy másik pedig Velencén van. A három szomszédból egy tőkesúlyosra lett átalakítva, egy maradt a gyári kivitel, egy pedig „fix” swertes. Ez a leg fiatalabb. A velencei hajónak a teste, azonos kialakítású a „fixessel”, de az is tőkesúlyosra lett átalakítva. Sajnos a daruzásánál nem volt nálam fényképezőgép, így nem tudtam megörökíteni azt a tőkesúly megoldást, amit alkalmaztak, de nagyon ügyesen, és oldható kötéssekkel, meg van oldva rögzítése. Pont ilyen elven képzelem, az én hajóm átalakítását, csak némileg a rögzítést, és ez által a beszerelést gondoltam másként. De az alapelv egyező.

 

Lassacskán sikerül „belaknom” a helyemet. Kialakul, melyik kötél milyen hosszú legyen a kikötéshez. Milyen szélben hogyan induljak, érkezzek. Leápoltam a tavaly kimaradt „nagyvitorlarúd pihentető” (dirk) pihentetőmet. Azaz a baum alátámasztására szolgáló fát lecsiszoltam, és az olajfesték helyett, azt is teakfa lazúrral kezeltem le. A kabinajtó mögött is van egy léc, amit tavaly nem tudtam leszerelni, ezért a hajón akartam felújítani. Most ezt is bepotóltam.

 

https://www.youtube.com/watch?v=yKyx0GBJXu4